jókedvű
jókedvű [e] melléknév -en [e], jobb kedvű v. (-bb)
Olyan <személy>, akinek jó a kedve; vidám, derűs, kedélyes. Piros borával megint itatott Vármegye bálján jókedvü alispán. (Ady Endre) Mintha jobb kedvű lett volna …, izgett-mozgott, szaporábban káromkodott. (Kaffka Margit) || a. Ilyen kedélyállapotra valló, jellemző, jókedvből eredő, fakadó <cselekvés, magatartás, megnyilvánulás>. Jókedvű nevetés, nótázás. Jókedvűen beszélgetett.
jókedvűség.
