jóságos
jóságos melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki mások iránt fokozott mértékben jóságot, szíves baráti megértést, gyengédséget, tettekben is megnyilvánuló jóakaratot tanúsít. Jóságos öreg anyóka. Derék, jóságos emberek vették pártfogásukba. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó, tőle származó. Jóságos beszéd, mosoly, tekintet; jóságos arcú, szívű ember. Meghatott ez a szíves és jóságos hang ettől az embertől. (Kaffka Margit) A … ráncos szoknyás [lányra] egy jóságos pillantást vetett. (Krúdy Gyula)
2. <Csodálkozást v. ijedtséget kifejező felkiáltásokban:> Jóságos ég! Jóságos Isten!
