jószág
jószág főnév -ot, -a
1. A gazdasághoz tartozó háziállatok (elsősorban szarvasmarha, ló, [ritk.] disznó) együttvéve. ® Lábas jószág; elhullott sok jószág; betereli az akolba, az istállóba a jószágot; kihajtja a legelőre, legelteti a jószágot; megeteti, megitatja a jószágot; jószágot őriz, tart, tenyészt. Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz. (Petőfi Sándor) Nádból font, hordozható fal [a szárnyék], ahol a „jószág” szokott telelni. (Mikszáth Kálmán)
2. Az egyes háziállat. Bitang jószág. A tehenünk csendes, türelmes jószág. Ezután is jó légy, Morzsa, | … Élj a tyúkkal barátságba … Anyám egyetlen jószága. (Petőfi Sándor) Jószágainkat mind lefoglalják, elhajtják a grófért. (Móricz Zsigmond)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Földbirtok, ingatlan. ® Fekvő jószág; leányágra szállt, szerzett jószág; ® magvaszakadt jószág; a jószágain él. Döbrögben vala hát akkor vásár, a hatalmas | Döbrögi úr örökös jószágában. (Fazekas Mihály) Bogárkának hívják a peresznyei 128. sz. telekjegyzőkönyvben [telekkönyvben] foglalt jószágot. (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) Bármely vagyontárgy. Ingó jószág; lopott, öröklött jószág.
5. (bizalmas) Használati tárgy. Ócska jószág már ez a kalap. Babonásan ragaszkodott apróságaihoz, kedvenc jószágaihoz. Rezes kardom … Német, labanc bevagdalta, berótta – Foga van a vén jószágnak azóta. (Arany János) Érezte, hogy a drága jószág [a bunda] előbb-utóbb megkerül. (Mikszáth Kálmán)
6. (minősítő jelzővel) (bizalmas) Ember, személy, ritk. állat kicsinyei. Csinos, huncut, gonosz, kedves, sovány kis jószág. Megsajnálta Miklós, hogy reájok hágott, | Simogatta a két árva kis jószágot. (Arany János) Érettségire készül, küszködik, órákat ad … szegény kis jószág. (Kaffka Margit)
7. (tájszó) Vetés, gabona.
Szóösszetétel(ek): 1. jószágállomány; jószágbérlő; jószágelosztás; jószágfelügyelő; jószágforgalom; jószággondozó; jószágkereskedés; jószágkezelés; jószágkormányzó; jószágszaporulat; jószágszerzés; jószágudvar; jószágvétel; 2. aprójószág.
