jóváhagyás
jóváhagyás főnév -t, -ok, -a
1. A jóváhagy igével kifejezett eljárás, megnyilatkozás; helyeslő beleegyezés, hozzájárulás, engedélyezés. Hallgatólagos, hivatalos jóváhagyás. Kieszközli, megadja, megszerzi, megtagadja a jóváhagyást. Utólagos jóváhagyás reményében intézkedett így. A tervet jóváhagyás végett elküldték a tanácshoz. || a. Az a tény, hogy vki, vmi jóváhagy vmit. Az elnök, a kormány, a miniszter, a szülők jóváhagyása. Ehhez az igazgató jóváhagyása szükséges. || b. Az a cselekvés, hogy vmit jóváhagynak. Az intézkedés, a kérelem, a rendelet, a rendelkezés jóváhagyása.
2. Az ezt kifejező szóbeli v. írásbeli nyilatkozat, aláírás, megjegyzés. Megérkezett a jóváhagyás. Az iratot jóváhagyásával látta el.
jóváhagyási.
