kabát
kabát főnév -ot, -ja
1. A felsőruha, ill. a felső ruhadarabok fölött s általában csak a szabadban viselt, csípőig, térdig v. a térd alá érő, elöl végig nyitható, ill. gombolható, ujjas ruhadarab; felsőkabát, felöltő. ® Átmeneti kabát; ® lengyel kabát; tavaszi kabát; női kabát; hosszú, rövid kabát; téli kabát; a kabát gallérja, szárnya, ujja, zsebe(i); belebújik a kabátjába; fölveszi, leveti a kabátját. A kabátba beburkolózik, a puha kalapot homlokára húzza. (Krúdy Gyula) || a. Hálókabát.
2. <Férfiak öltözetében> a nadrágot kiegészítő, a felsőtesten az ing v. a mellény fölött viselt, rendsz. derékon alul érő ujjas ruhadarab; kiskabát, zakó. Házi kabát. Melege van, a kabátját is leveti. Világos nadrághoz sötét kabátot vett fel. Vándorszinész korában Megyeri | … | Először is hát tintáért megyen … | A tintás-üveget … hová Dugá? | Bele Kabátja hátsó zsebibe. (Petőfi Sándor) Lassan húzta nadrágját, mely hosszú volt és bő, a tornaingre kabátját, mely rövid volt és szűk. (Kosztolányi Dezső) || a. (elavult, kissé tréfás) Hordja v. viseli a császár kabátját: katonáskodik. Nyolc évig hordta a császár kabátját. || b. <Nők és gyermekek öltözetében> a felső testen, a blúz fölött viselt, csípőig v. ezen alul érő ilyen ruhadarab; rendsz. könnyebb szövetből, vászonból v. nehezebb selyemből készül, és zseb van rajta. Angolos, háromnegyedes, kötött kabát.
Szólás(ok): ld. ujj.
Szóösszetétel(ek): 1. kabátakasztó; kabátanyag; kabátáru; kabátbélés; kabátforma; kabátgomb; kabátöv; kabátszövet; kabáttolvaj; kabátujj; kabátzseb; 2. ágykabát; ballonkabát; bőrkabát; esőkabát; felsőkabát; hálókabát; ingkabát; katonakabát; kiskabát; kulikabát; munkakabát; nagykabát; szalonkabát; vászonkabát; vattakabát; viharkabát.
kabátú.
