kábult
kábult melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek vmely testi v. lelki ok miatt, kül. ütéstől v. kábítószertől erősen csökkent v. többé-kevésbé zavart az érzékelése és öntudata. Az altatástól kábult beteg. Még kábult az erős ütéstől. A jobbkezes horogtól kábult ökölvívót a bíró kiszámolta. A tűzoltó kábult volt a füsttől. Könnyű végezni egy alkoholtól és veronáltól kábult, alvó nővel … (Hunyady Sándor)
2. Az ilyen személyre jellemző v. hozzá tartozó <dolog, állapot>. Kábult agy. Az élményektől kábult fejjel nem tudott elaludni. Kábultan tűrt mindent. Zoltán felébredt kábult, nehéz álmából. (Móricz Zsigmond)
kábultas; kábultság.
