kaffog
kaffog tárgyatlan ige -ott, -jon (hangutánzó)
<Kutya> fel-feltátott száját össze-összecsapva, vakkantásszerű hangokat hallat; sűrűn egymás után kaffant. A vizslák kaffogva követték a vad nyomát. A kutya … elszántan kaffogott jobbra balra. Csupa fog volt, csupa agyar. (Gárdonyi Géza) Fele úton kaffogva gurul eléjük a puli. (Móra Ferenc)
Igekötős igék: odakaffog; rákaffog; visszakaffog.
kaffogás; kaffogó.
