kaláka
kaláka főnév ..kát, ..kája (tájszó)
1. Falusi dolgozók önkéntes, segítő szándékú alkalmi összeállása egyes munkák (aratás, házépítés) közös, ingyenes elvégzésére. Elmegy kalákába; kalákában csépel, szánt, vet. A szegényebb atyafiak … kalákát hirdettek zeneszóval járva végig a helységet. (Jókai Mór) Azt híjják mifelénk kalákának, ha egy család nem tudja elvégezni a munkát a mezőn …, osztán összehíjja az összes jóbarát-ismerősöket, és együtt csinálják meg, mondjuk egy vasárnap délután. (Móricz Zsigmond)
2. A kalákában végzett munkát követő vigalom, mellyel a gazda a segítséget meghálálja. || a. Általában evés-ivással egybekötött falusi társas összejövetel. Sült galamb, borral folyó ér És ingyen kaláka … (Arany János)
kalákázik.
