kaland
kaland főnév -ot, -ja
1. Vkivel történő, előre nem látott, izgalmas, bizonyos veszéllyel is járó rendkívüli esemény. Éjjeli, híres, izgalmas, tengeri, úti kaland; kalandja volt; kalandon esik át; kalandot hajszol, keres, űz; elmondja, kiszínezi kalandjait. Úgy érezte, hogy mától fogva mesék és kalandok birodalmában fog élni. (Babits Mihály) || a. Kisebb jelentőségű, epizód jellegű eset. Nem nagy eset, csak egy kis kaland. Feledtetik amit oly örömest mondok Efféle kalandját a királyi gondok. (Arany János)
2. Könnyedén vett szerelmi ügy, rövid ideig tartó viszony. Gáláns kaland; ® könnyű kaland; szerelmi kaland; kalandja akadt; kalandjai vannak; kalandok után futkos, jár. [A hold] Tudta nélkül alig esett Szerelmi légy-ott és kaland. (Arany János) Ebből a kalandból rendes viszony lett. (Hunyady Sándor)
3. Meggondolatlan, kockázatos vállalkozás. Háborús kaland; katonai kaland; kalandokba bocsátkozik; kalandba kerget, visz vkit.
Szóösszetétel(ek): 1. kalandfilm; kalandhős; kalandkeresés; kalandvadász; kalandvágyó; 2. rablókaland.
