kalandozik
kalandozik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-t ragos mértékhatározóval is), (választékos, irodalmi nyelvben) kalandoz
1. (régies) Kalandokat (1, 3) keresve v. kalandokra készen bolyong, kóborol. A középkori lovag sokat kalandozott. Egy ideig Afrikában kalandozott. || a. (régies) Zsákmányt keresve, a felbukkanó ellenséges erőkkel harcba bocsátkozva erre-arra jár, kóborol. Egy kisebb magyar csapat akkor olasz földön kalandozott. || b. <Vízi jármű> menetrend, ill. előre meghatározott útirány nélkül úton van, a vizet járja. A hajó éveken át a Földközi-tengeren kalandozott.
2. (bizalmas) <Személy> kószál, csavarog, bolyong. Hol kalandoztál megint? A sárgult mezőkön egy lovag járt kalandozva, majd ide, majd oda tévedt, … s nyargalt, porfelleget verve. (Jókai Mór) Örökké járt és kalandozott. (Mikszáth Kálmán) || a. (vadászat) <Vadászkutya> letér a nyomról, elhagyja a nyomot.
3. (átvitt értelemben) <Ész, gondolat, vágy stb.> tulajdonképpeni tárgyától eltérve másra irányul, ill. határozottabb cél nélkül, rendszertelenül foglalkozik vmivel. Hol kalandozik az eszed már megint? Gondolatai messze kalandoztak.
4. (történettudomány) Nomád vagy félig nomád életet élve helyről helyre vándorol, kóborol. A nomád törzsek a steppén kalandoztak.
Igekötős igék: bekalandozik; elkalandozik; körülkalandozik; összekalandozik; szertekalandozik; végigkalandozik.
kalandozó.
