kalmük
kalmük főnév és melléknév, (régies) kalmuk
I. főnév -ök, -je, (régies) kalmukok, kalmukja
1. A kalmükök: a mongolság nyugati ágát alkotó, részint nomád, részint földművelő életmódot folytató népcsoport, amely a Szovjetunióban, Nyugat-Mongóliában és Északnyugat-Kínában él; b) elsősorban e népcsoportnak a Volga alsó folyása mellett élő ága. Egyszerre csak rázendíté a zenekar a kalmukok kedenc nemzeti nótáját … Hah, hogy ragyogtak erre Irzambek herceg szemei! (Jókai Mór) || a. E népcsoport egyik (jellegzetes) tagja, főleg férfi. Megismerkedett egy kalmükkel. Túl az éjszín tengernek habjain, Vad tatár lovagol gazos pallagjain; Túl a zömök kalmuk hordja sátorfáit. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. A kalmükök nyelve. Érti a kalmüköt.
II. melléknév -ül
I. A kalmükök közé tartozó v. kalmükökből álló. Kalmük család, nő, pásztor.
2. A kalmükökre jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos. Kalmük nyelv, sátor, viselet; kalmük szem. Még a házaknak is olyan különös formájuk volt, mint a kalmük vagy cserkesz kunyhóknak. (Mikszáth Kálmán)
3. A kalmükök által lakott területekhez tartozó v. ezzel kapcsolatos. Kalmük puszta.
4. Kalmükül: kalmük nyelven.
kalmükös; kalmükség.
