kamra
kamra főnév kamrát, kamrája
1. <Lakásban> rendsz. kis, hűvös helyiség, ahol élelmiszereket, ritkábban használt tárgyakat tartanak; éléskamra. A kamra kulcsa. Tele kamra, tele pince S mindig kézben a kilincse. (Vörösmarty Mihály) A kötényén – ó mi furcsa! – | lóg a pince, kamra kulcsa. (Kosztolányi Dezső) || a. Lakáshoz v. műhelyhez tartozó, de attól rendsz. különálló (kisebb) helyiség, amelyben tüzelőt, szerszámokat, a kisiparban használt nyersanyagot v. egyéb tárgyakat tartanak. Az udvar végében van a kamra. A fegyverek nem voltak szétosztva a lakosságnál, egy helyen voltak kamrába zárva. (Móricz Zsigmond)
2. Kis méretű, rendsz. sötét (lakó)szoba. Parányi kamra volt. Ablaktalan kis kamra … Alig fért el benne egy kis vaságy, meg egy szék. (Hunyady Sándor) Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zuzmarás a város, a berek … Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. (József Attila)
3. Vminek a belsejében levő zárt, kis nyílású üreg; rekesz. A szív jobboldali kamrája; a gép kamrája.
Szóösszetétel(ek): 1. kamraajtó; kamrahelyiség; kamrakulcs; 2. éléskamra; fáskamra; gázkamra; gőzkamra; hálókamra; hűtőkamra; kínzókamra; légkamra; sírkamra; sötétkamra; szerszámkamra; szívkamra; zsilipkamra.
