kancellária
kancellária [ë] főnév ..iát, ..iája (régies írva: cancellaria is)
1. Általában a kancellár hivatala. || a. (történettudomány) <A középkorban> az uralkodó udvarában az okiratok kiállítására, megőrzésére, általában írásos munkák végzésére létesített hivatal. A kancellária helyesírása. A kancellária által kiállított kiváltságlevél. || b. (történettudomány) <A Habsburgok alatt 1848-ig> az uralkodó mellett működő legfőbb kormányzó hatóság, főleg a bíráskodás és a kormányzás terén. Magyarországon a kancelláriát 1848-ban megszüntették. Előbb a kancellária, azután a helytartótanács levelét bontá föl a főjegyző. (Vas Gereben)
2. (régies) Iroda, hivatala. Az inspektor kancelláriájába ment. (Eötvös József) Ma vasárnap, … s a kancelláriában … mégis egyre dolgoznak. (Tolnai Lajos)
kancelláriai.
