kántál
kántál ige -t, -jon
1. tárgyatlan és tárgyas (-t ragos mértékhatározóval is) (rosszalló) Nekieresztve a hangját, hamisan, kellemetlen hangon énekel (vmit). Ne kántálj már annyit! Azt kántálta, hogy …
2. tárgyas (gyak. tárgy nélkül is) (népies, vallásügy, régies) <Gyerek, diák> karácsony előtt, ó- és újév napján házról házra járva (egyházi éneket) énekel. Egy régi karácsonyi éneket kántált. Karácsony estéjén, ahogy bealkonyodott, a falusi gyerekek kántálni jártak. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elkántál; végigkántál.
kántálás; kántáló.
