kápa
kápa főnév kápát, kápája
1. A nyereg vázának elöl és hátul kimagasló, a lovas biztonságos ülését lehetővé tevő része; nyeregkápa. Elülső, hátulsó kápa; díszes, faragott kápa; a kápába fogódzik, kapaszkodik. A kápára málházza a pokrócát. Kétfelől a kápán két tömérdek fegyver – Egy hadi szekerce s egy buzogány hever. (Arany János)
2. (mezőgazdaság) A kocsiló szerszámának a ló hátán fekvő, belül párnázattal bélelt része, amelybe a gyeplők befűzése céljából karikák vannak csavarva.
3. (mezőgazdaság) A patkó külső részéből kiképzett vékony vasnyelvecske, amelyet patkoláskor a pata falára hajlítanak.
4. (népies v. régies) <Köpenyen, csuhán> csuklya, kámzsa. Párduc kápa fején s van csínos bocskora lábán. (Vörösmarty Mihály)
5. (zene) <A hegedű vonóján> rendsz. a szőrzetnek szabályozható módon való kifeszítésére, ill. a vonó tartására való fogantyúforma alsó rész.
Szóösszetétel(ek): nyeregkápa.
