kapar
kapar ige -t, -jon
1. tárgyatlan <Rendsz. állat> körmét, karmát, ujját vmibe belemélyesztve, vmihez erősen hozzányomva v. csak hozzáértetve többször végighúzza vmin. A kutya kapar az ajtón. Kakas kapar a szemétdombon. Végre, mint a vak tyuk addig-addig kapar, Míg a sok szemétből egy árpát kitakar. (Arany János) A gyöngytyúk nem kapar. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (ritka) <Ló> egy helyben állva lábával többször türelmetlenül bele-belevág a földbe; kapál. Sínli szokott terhét tűzménje, nyihogva kapar, vág, Rugdal, rázza fejét, hosszu sörénye lobog. (Kisfaludy Károly)
2. tárgyas Körmét, karmát v. vmely éles eszközt vmibe belemélyesztve és többször végighúzva piszkál, horzsol, váj vmit. A kutya kaparja a falat. Bocsássatok be! susogá, az ajtót rázva és kaparva. (Jókai Mór) Mellettem kuporgott … fütyörészett, az orrát kaparta. (Kuncz Aladár)
3. tárgyas Ilyen módon létrehoz vmit. Ásóval gödröt, kupacot kapar. Körmével sebet kapart a viszkető testrészén.
4. tárgyas Ilyen módon kiszed vhonnan vmit; kikapar. Multból az ember s szántott kertből Kukacot kapar a tyúk. (Ady Endre) || a. tárgyas Ilyen módon kiszed vhonnan vmit, és azt ráhúzza, ráborítja vmire; rákapar. Az elásott madár tetemére földet kapar.
5. tárgyas (orvostudomány) Ilyen módon tisztít vmit vmitől. A fogorvos kaparja a fogat. || a. tárgyatlan (orvostudomány) Méhkaparást végez. Itt bizony kaparni kell! || b. tárgyas (kertészet) <Gyümölcsfafélét> ilyen módon tisztít az élősdiektől. Most kaparja az almafákat.
6. tárgyatlan <Életlen, kicsorbult borotva borotválkozás közben> bántja, sérti az arc bőrét. Nagyon kapar ez a borotva.
7. tárgyas (átvitt értelemben) <Csípős, fűszeres étel, ital, ill. füst, gáz v. porszerű anyag a torkot, a gégét> izgatja, köhögésre ingerli; karcol (3). A por macerálja a szemet, kaparja a torkot, súrolja a gégét. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Hurutos torok étel, ital nyelésekor, ill. dohányfüst szívásakor> csípős fájdalmat okoz; krákogásra, köhögésre késztet. Nagyon kapar a torkom!
8. tárgyas (átvitt értelemben, gúnyos) Csúnyán, olvashatatlanul ír vmit. Azt hiszed, hogy amit itt kaparsz, el is lehet olvasni? || a. (átvitt értelemben, gúnyos) (tárgy nélkül) Nem ír, csak kapar.
9. tárgyas (átvitt értelemben, gúnyos) <Pénzt, anyagi javakat> apródonként lassú, fáradságos munkával, garast garasra rakva szerez, gyűjt; összekapar. Csekély keresetéből egy kis házat kapart magának. Buzájától, mikor terem, Dohossá lesz minden verem … Ha pedig nem termett elég, Eladhatja mind, vagy felét: Bezzeg akkor van vevője S jó hasznot kapar belőle. (Arany János) Mit kaparok egyik aranyat a másik után rakásra, ha nincsen miért … (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Munkájával, szorgalmával pénzre, vagyonra tesz szert. Nagyapja jócskán kapart magának.
Igekötős igék: bekapar; belekapar; egybekapar; elkapar; előkapar; felkapar; kikapar; lekapar; megkapar; összekapar; rákapar; széjjelkapar; szétkapar.
kapargat; kapart.
