kapargál
kapargál ige -t, -jon
1. tárgyatlan Lassan, folytonosan v. ismételten kapar vhol. A kutya kapargál az ajtón. || a. tárgyatlan <Baromfi> vmit, rendsz. táplálékot keresve ezt a műveletet végzi; kapirgál. A kakas ott kapargál a szemétdombon. Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindgyá’ tüszköl; | Ellenben a Péter tyukja | Ha kapargál | A szegény Pál | Háza falát majd kirúgja. (Arany János)
2. tárgyas Lassan, ismételten v. folytonosan kapar vmit. Kapargálja az arcát. Az asszony lehorgasztotta a fejét és elkezdte kapargálni a nagy lábujjával a homokot. (Móra Ferenc)
Igekötős igék: kikapargál; lekapargál; megkapargál; összekapargál; széjjelkapargál; szétkapargál.
kapargálás; kapargáló.
