kapaszkodó
kapaszkodó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami kapaszkodva mászik fölfelé vhová. A kocsira kapaszkodó gyermek. || a. (növénytan) Kapaszkodó léggyökér: a növény felkúszó szárán fejlődő, csak kapaszkodásra való gyökér.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki magasabb társadalmi v. hivatali rangra, állásra szívósan törekszik. Az ilyen nemesemberféle apa magasra kapaszkodó fiát el nem hagyja. (Vas Gereben) A kapaszkodó ügyvéd … mindig elkésik a házassággal. (Arany János)
3. Olyan <tulajdonság>, amely elősegíti, hogy vki, vmi kapaszkodjék. Kapaszkodó képesség.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vhová kapaszkodik. A sziklára kapaszkodók egymáshoz kötötték magukat. Gyorsan lerázta magáról a beléje kapaszkodókat.
2. Lejtős hegyoldal, út, amelyre csak kapaszkodva (2) lehet feljutni. Néhol a meredekebb kapaszkodónál lépcsők voltak vágva az ösvénybe. (Jókai Mór) Megint elhallgattak, csak a kapaszkodót elhagyva szólalt meg újra a főispán. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Az, amibe fogódzkodni lehet; fogódzó, fogantyú. Keresett vmi kapaszkodót, hogy el ne essék. [A kocsi] ki is dobta az embert, ha jól meg nem fogódzott a kapaszkodókba. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Kapaszkodó (I. 2) személy. Sosem szerette a kapaszkodókat.
kapaszkodós.
