kapkodás
kapkodás főnév -t, (-ok), -a
1. A kapkod (1, 2, 4, 5a, 6) igével kifejezett cselekvés, mozgás; az a tény, hogy vki kapkod. A cukorka, a gyümölcs felé kapkodás; levegő után kapkodás; fűhöz-fához kapkodás. Hagyd abba már ezt az orrom előtt való kapkodást! || a. Az a cselekvés, hogy vmi után sokszor v. többször kapkodnak, kapkodva nyúlkálnak, hogy elvegyék, maguknak megszerezzék. A gyümölcs, a sütemény kapkodása; az olcsó áru kapkodása.
2. (átvitt értelemben) Vmely cselekvésnek, munkának gyorsan, rendszertelenül, tervszerűtlenül, összevissza kapkodva végzése. Ez nem rendes munka, ez csak kapkodás. „Aki tud, mer!” volt a [tanítónak] jelszava … Némi kezdeti | logikát kényszerített gyermeki | kapkodásunkra. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben) Zűrzavar, fejetlenség. Miért ez a kapkodás az utolsó pillanatban? Volt nagy kapkodás az ellenség közeledtére.
