káplán
káplán főnév -t, -ok, -ja (vallásügy)
Segédlelkész. Falusi káplán. Sohasem felejthette el azon időt, melyet mint gránátos ezred tábori káplánja … háborúban töltött. (Eötvös József) A káplánom is elhagyott, s így egyedül húzom az igát. (Tompa Mihály) Elkerült a városból … a szép szavú káplán. (Kaffka Margit) || a. (régies) Gazdag földesúr v. főúr házi, udvari papja. Házi káplán; udvari káplán.
Szóösszetétel(ek): káplánszoba.
kápláni; káplánság.
