kápráztat
kápráztat ige -tam, ..asson
1. tárgyas Kápráztatja a szemet v. kápráztat vkit: káprázatot (1) idéz elő a szemben v. vkinek a szemében. A lámpa kápráztatja a szemem. Kápráztat bennünket ez a vakító fény. Nehány lépésnyire – eltávozva, ahol az éjjeli őrtűz világa nem kápráztatta szemét, figyelmesen látszott valamit vizsgálni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A vakító fénybe vont igazság, Ámbár szemünket kápráztatja is, De megmutatja a virtusnak útját. (Berzsenyi Dániel) || b. (tárgy nélkül) A napfény kápráztat.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Kápráztatja az embert: fényével, ragyogásával, pompájával vmi ámuló, csodáló zavart kelt, bámulatra készteti az embert. A felvonuláson szinte kápráztatott a népviseletek gazdag pompája.
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Csábít, vonz, szédít vkit. Nem kápráztatja vagyon, cím.
Igekötős igék: elkápráztat.
kápráztatás.
