karakter [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. (-ok), -e [e] (régies írva: character is) (választékos)
1. Jellem (1). Szilárd karakter. Az emberek legnagyobb része saját charactert nem bír. (Kölcsey Ferenc) Megvan a férfias karaktere, egy bizonyos hóbortos becsület. (Mikszáth Kálmán)
2. <Erkölcsi tekintetben> az átlagot felülmúló, derekas viselkedésű, becsületes személy; jellem (2). Örömest vennők, ha egyetlen húgunkat egy hozzá méltó karakter oldalán láthatnók. (Tolnai Lajos)
3. Jelleg, jellegzetesség. Az országház sajátságos karakterét a csúcsívek adják.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.