karattyol
karattyol tárgyatlan ige -t, -jon, (régies, tájszó) karatyol (hangutánzó)
1. <Tyúk> lármás, harsány hangon, hosszan, vontatottan szól. || a. (tájszó) <Béka> kuruttyol.
2. (átvitt értelemben, tréfás, rosszalló) <Ember, főleg nő> lármásan hadarva, feleslegesen sokat beszél érdektelen dolgokról; locsog, fecseg. A ház előtt asszonyok karattyolnak. Mindenki egyszerre karattyolt. Hogy mit, azt nem lehetett kivenni. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: belekarattyol; elkarattyol; kikarattyol; közbekarattyol; összekarattyol.
karattyolás; karattyoló.
