karcolás
karcolás főnév -t, -ok, -a
1. A karcol (1–2) igével kifejezett cselekvés, művelet. Rézlapra való karcolás; körömmel, tűvel való karcolás. || a. Ennek eredménye, nyoma, helye; vmibe karcolt vonal, ábra. Arcán látszik a karcolás. Várj, hiszen várj! dörmögé magában, nyálazott zsebkendőjével nyomogatva a karcolásokat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Az az állapot, érzés, hogy torkunkat karcolja (3) vmi; csípő, maró inger, érzés a torokban. Kellemetlen volt a pálinka karcolása.
karcolási; karcolásos.
