kardal
kardal főnév
1. (zene, régies) Énekkar által, karban (kar [2] 7) énekelt dal; karének. Már javában folyt ekkor a concert. A kardalok is felhallatszottak már szépen. (Jókai Mór) Konok daccal zokogtak Eretnek kardalok. (Juhász Gyula)
2. (irodalomtudomány) <A görög tragédiákban> a kartól (kar [2] 6) énekelt, előadott dal.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Sok egyforma állat együttes, dallamos hangja. A rigók hajnali kardala. A szigetből a békák búskomoly kardala tartotta beszéddel az éjt. (Jókai Mór)
