karmantyú
karmantyú főnév -t, -ja
1. (régies) A kéz melegen tartására használt, rendsz. szőrméből készült, melegen bélelt, két végén nyitott, hengeres ruházkodási darab; régebben – kesztyű helyett – főleg nők, gyermekek, ritkábban férfiak is használták; muff. Bársony, prémes karmantyú. A kis kerek karmantyúban tartja zsebkendőjét és pénztárcáját. Nyakába akasztotta karmantyúját. Napokon át … tanakodtunk Marikával, hogy megvegyek-e … egy gyönyörű kis prémkucsmát, hozzávaló … pici, divatos karmantyúval. (Kaffka Margit) Mielőtt a vonat elindult, egy kis virágot vett ki, amelyet titokban magával hozott az úti karmantyújában. (Herczeg Ferenc)
2. (ritka) Karvédő.
3. (régies) A ruha ujjának alsó végén levő visszahajtás, csipkedísz stb. || a. (történettudomány) <Lovagi és katonai öltözéken, páncélon> a kart védő fémlemez v. burok.
4. (régies) (Vívó)kesztyűnek tölcsérformán kiszélesedő, a kart és a csuklót védő öblös felső része, szára. Csináljanak egy rohamot … Csak karmantyúra. Aki [a karmantyúra] az első három vágást adja, az a győztes. (Jókai Mór)
5. (műszaki nyelv) Összeilleszthető csövek egyik végén levő kiszélesedés, amelybe a másik cső keskenyebb végét illesztik be.
karmantyús.
