károg
károg ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan (hangutánzó) <Varjú, holló> sajátos, kellemetlen, rikoltásszerű rekedt hangon szól. Mulassatok jó betyárok. Van muzsika: varju károg. (Petőfi Sándor) Fejünk fölött varjak kárognak. (Ady Endre)
2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Károg vmit: vészjóslóan, baljóslatú fenyegetéssel beszél vmiről, kellemetlen következményekről, várható bajokról. Szabad föld, Uraim! és ismét és ezerszer ismét szabad föld, bármit károgjon is a feudális oppozíció. (Kossuth Lajos)
Szólás(ok): ld. varjú.
Igekötős igék: elkárog; közbekárog.
károgás; károgó.
