kárpitozás
kárpitozás főnév -t, (-ok), -a
1. A kárpitoz igével kifejezett művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit kárpitoznak; ülő- v. fekvőbútornak, ülésnek kényelmes, puha párnázással, ajtónak hangszigetelő burkolattal való borítása, bevonása. Az autó(busz), a hintó ülésének kárpitozása. Hozzáfogott a bútor kárpitozásához. || a. Ennek eredménye; bútort, ajtót, ülést párnázó borítás, bevonás. Elkopott a kárpitozás. Tetszett neki a kárpitozás az új karosszékeken.
2. (ritka) Falnak tapétával való befedése; tapétázás. Létrán végezte a kárpitozást. || a. (ritka) Ennek eredménye: a falat bevonó tapéta. Színes kárpitozás.
3. (ritka, régies) Vminek kárpittal (1) való felszerelése, díszítése. Az ablak, az ágy, a terem kárpitozása.
kárpitozási.
