kásás
kásás melléknév -an, -abb
1. Kása (2) hozzáadásával készített, főzött <étel>. Kásás hurka, leves.
2. (ritka) Kása tartására, főzésére v. tálalására használt. Kásás fazék, tál.
3. Olyan <tárgy, testrész>, amelyre kása ragadt. Kásás a keze, a szája. Még az asztal is kásás lett.
4. Halmazállapotában a kásához hasonló, apró és többé-kevésbé szétváló részecskékből álló <anyag, kül. ennivaló>. Kásás daganat; kásás méz. || a. Olyan <gyümölcs>, amely rendsz. túlérettsége miatt levesen szemcsésre, ikrásra puhult. Kásás alma, dinnye. Apám … szereti-e a jó érett körtét, … a kásás körtét? (Tolnai Lajos) Az a dinnye kásás, … azt a cserhajút ajánlom inkább. (Petelei István) || b. Olvadásban levő, megereszkedett, szemcsésre lágyult <hó, jég>. Roskad a kásás hó, cseperészget [= lassan csepereg] a bádogeresz már. (József Attila) || c. (ritka) Olyan <álló- v. folyóvíz>, amelyben ilyen hó, jég van. Csak egy ladik, mely hallhatón | kotyog még a kásás tavon | magában. (József Attila)
5. (ritka) Elnagyoltan formált v. kellemetlen mellékzörejek miatt nem tiszta, homályos és tompa <emberi hang>. Kásás beszéd. Egy polgármesternek vénnek kell lennie, … unalmas, monoton, kásás hangúnak. (Tolnai Lajos)
