kaszás
kaszás melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan <személy>, akinél kasza van; kaszát vivő, kaszát használó, kaszával ellátott. Kaszás napszámosok. Két kaszás embert láttam menni a rétre. || a. (történettudomány) Kaszával felfegyverzett <személy, csoport>. Kaszás hadak; kaszás nemzetőr. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóbaállni | Kaszás népemmel, mert a Nyár heves … s a kasza egyenes. (Ady Endre) Valaki berohant: – Petőfi negyvenezer kaszás paraszttal áll a Rákoson! (Móricz Zsigmond)
2. <Aratáskor, kaszáláskor> a kaszálást végző <személy>. Még két kaszás emberre van szükség.
3. (történettudomány) Kaszás szekér: olyan harci sz., amelynek kerekeiből éles, kasza formájú pengék álltak ki. Táborát övezé kaszás szekerekkel. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, régies) Lábaival járás közben kaszáló (I. 2) mozdulatokat végző <állat v. láb>; csámpás. Kaszás ökör; kaszás lábú.
II. főnév -t, -ok, -a
1. Kaszás (2) ember. Kell öt kaszás és öt marokszedő. A bereknek gyors kaszási Már utolsót vágának. (Kisfaludy Sándor) [Az aratógép] egy nap alatt annyit végez, mint tizenkét kaszás. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Halál (1, 5). Eddig elkerült a kaszás. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka) A két (fekete) kaszás: a két hetes szám mint a hetvenhét esztendő s egyben a halál közelségének jelképe. A pópa … meg a harangozó … is már mind a ketten a két fekete kaszás környékén járnak. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Kaszáspók. El, szövő pók, itt ne járj, Hosszulábu nagy kaszás. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): kaszásbál.
