kavar
kavar tárgyas ige -t, -jon
1. <Légnemű, folyékony, pépszerű v. szemcsés anyagot> vmely eszközzel, körbe haladó, az anyagba rendsz. mélyebbre ható mozdulatokkal forgat. Kavarja a főzeléket, a levest, a rántást. Vihar kavarja a vizet. A hajócsavar kavarja a vizet. A légcsavar kavarja a levegőt. Borzas hisztérika | tollászkodik …, | fejfájósan kavarva rumos teáját. (Kosztolányi Dezső) Vigasztaltad fiad és pirongattad … | Levesem hűtötted, fújtad, kavartad. (József Attila) || a. (ritka) Ilyen mozdulatokkal elkészít, felhasználható állapotba hoz vmit; kever. Kavarj egy kis galuskát. Egy gyógyszerészlány … | fölkel hamar, | márványcsészébe álomport kavar. (Kosztolányi Dezső)
2. <Szél, örvénylő víz port, iszapot v. sodrába kerülő könnyebb tárgyat> körbe-körbe forgat. A vihar kavarja a port, a száraz leveleket. Az ár dühösen kavarja a megtorlódott fatörzseket. || a. Ilyen körforgás által létrehoz, csinál vmit. A szél port kavar. A hajó örvényt kavar a vízben.
3. (átvitt értelemben, ritka) Előidéz, felkavar (4a). A vesztegetési ügy nagy vihart, botrányt kavart a parlamentben.
4. (átvitt értelemben, rosszalló) <Ügyet, dolgot> rosszakaratúan bonyolít, összekuszálni igyekszik. Mit kavarod itt a dolgokat?
Igekötős igék: bekavar; belekavar; elkavar; felkavar; kikavar; megkavar; összekavar.
kavarás; kavarható; kavart; kavartat.
