kavarog
kavarog tárgyatlan ige -tam, ..rgott, -jon
1. <Rendsz. ritka anyag v. sok apró részecskéből álló tömeg, sok egyedből álló csoport> ívszerű vonalban, többször irányt változtatva ide-oda, fel-le mozog, száll, kering. Kavarognak a hullámok, a felhők, a madarak. Hogy kavarog a szél, a hó! Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog. (Petőfi Sándor) Lát odafenn lángot kavarogni füsttel. (Arany János) Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. | A cinege fázik a tüskebokorba. (Vajda János) || a. <Folyóvíz> örvénylik. A tengernyire nőtt folyó, amelynek nem látni a túlsó oldalát, kavarog. (Tömörkény István)
2. <Gyomor – nyálkahártyájának gyulladása miatt –> egyébként észrevétlen mozgását feltűnően érezteti. Kavarog a gyomrom. Mintha megint a hajón volna: gyomra | kavargott és gyötrőn égette szomja. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Többféle v. több mozzanatból álló érzelem, gondolat> homályosan, zavarosan gomolyog, vív, küzd egymással vkiben, anélkül, hogy bármelyik eleme uralomra jutna. Ezer gondolat, benyomás, érzés kavarog benne. Vad indulatok kavarognak szívében. Azt a disharmoniát, ami most az ő lelkében kavarog, nincs zeneköltő, aki symphoniába szedje. (Jókai Mór) Egész éjjel ez a történet kavargott a fejemben. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: felkavarog; összekavarog.
kavargás; kavargó; kavargott.
