kazal
kazal főnév kazlat, kazlak, kazla, v. (ritka) -t, -ok, -ja
1. Széles, rendsz. négyszögletes alapterületű, több méter magas halom; alakja házra emlékeztet; ilyenbe rakják össze a betakarított szálas takarmányt, ill. cséplés után a szalmát. Egy sor kazal; kazalba rak vmit; ® meghúzza a kazlat. Szép kazlat rakott. Szebben nevetnek szőlőm fürtei, És kazlaimnak árnya hívesebb … (Berzsenyi Dániel) Most alszanak a kazlak kertek alján. (Juhász Gyula)
2. (tájszó) Asztag (1–3).
3. jelzői használat(ban) Akkora mennyiségű, mint egy kazal; egy kazalra való; amennyi egy kazlat kitesz. Három kazal szalma; két kazal széna. Önnön lakóházát is megkezdi már most Mint kazal szénának, eladá a végit. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Rendetlenül összehányt nagy csomó, kupac. Egy kazal könyv hevert az asztalán. Felhánytam egy kazal bekötetlen s rendezetlen Hölgyfutárt. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. kazaloldás; kazalrakás; kazalrakó; 2. szalmakazal; szénakazal.
kazlas.
