kedd
kedd [e] főnév -et, -je [ë, e]
A hétfővel kezdődő naptári hét második napja. Minden kedden; a hónap első, utolsó keddje; kedden reggel, délben, este v. (ritka, kissé irodalmi nyelvben) kedd reggel, délben, este. Kedden még felkelt az ágyból … s szombaton már … kék koporsóba fektették Rákhelt. (Ady Endre) Micsoda | varázs volt az a részeg éjszaka. | … augusztus, kedd, tizennegyedike! (Szabó Lőrinc) || a. Az elmúlt v. az ezután következő hétnek ilyen napja. Kedd óta történt. Keddre várható. Lázas türelmetlenséggel várták a keddet. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): húshagyókedd; kiskedd; nagykedd.
keddi.
