1. (választékos, gyak. gúnyos) Emberi vonzalomból eredő, néha – főleg alárendelt személy iránt – leereszkedően megnyilatkozó jóindulat, amely arra készteti az embert, hogy másvkivel jót tegyen, vkinek a kérését, kívánságát teljesítse; jóakarat, pártfogás. Kegyben tart vkit; vkinek a kegyeibe ® ajánlja magát; ® beférkőzik vkinek a kegyeibe; ® befurakodik vkinek a kegyeibe; vkinek kegyeibe ® férkőzik; kegyébe fogad vkit; vkinek a kegyeibe ® lopakodik; kegyben áll vkinél; kiesik vkinek a kegyéből; vkinek a kegyére áhítozik, pályázik; kegyére méltat vkit; kegyet gyakorol vkivel; vkinek a kegyét elnyeri, élvezi, elveszti; vkinek a kegyeit ® keresi. Ábránd, hiúság, múló kegy, javak | … Vész és gyalázat el ne rántsanak. (Arany János) E csekély meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Dühbe csapott a béres igricek Vesztük-érző, úr-dicsérő románca. De künn a dal szabadító s szabad, Dörgölőzőn nem vágyik úri kegyre. (Ady Endre)
2. (rendsz. többes számban) (gyak. tréfás, gúnyos) A nő vonzalma, hajlama, hajlandósága vmely férfi iránt. Vkit kegyeiben részesít; kegyeit osztogatja; vkinek kegyeit élvezi; kegyeivel eláraszt, megajándékoz vkit. [A csermelyhez.] Oh vidd e rózsabimbót Vidd lejtve le, Gyengéden szíve halmát Illesd vele … S ha erre meg nem indúl Szánó kegye, Zúgjad, hogy szíve márvány Mint kebele. (Vörösmarty Mihály)
3. (régies) Kegyelem (1). ®Kényre-kegyre. „Testvéred … Udvaromba miért soha nem vezetted …?” | … György pedig felele: „Oh, uram királyom! | … Érdemetlen volna királyom kegyére.” (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.