kegyelet [ë-e-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé választékos)
Elhunyt személy iránt érzett, részvéttel áthatott tisztelet, megbecsülés, hála és szeretet érzése. Hálás, mélységes, őszinte kegyelet; a kegyelet adója; vkinek az emlékét kegyeletben tartja; kegyeletből tesz vmit; kegyeletét lerója vki iránt; kegyelettel adózik vkinek; kegyelettel emlékezik meg vkiről. Kegyelete jeléül koszorút helyezett el a ravatalon. Emlékét kegyelettel őrizzük. A halottak álmai felett Szépen virúl a kegyelet. (Arany János) Halottak napján, olcsó kegyelet! | Eljössz te is s meggyujtod mécsedet! (Reviczky Gyula) || a. Múltbeli v. történelmi személy, tárgy, esemény iránti áhítatos tisztelet érzése. Kegyelettel ülték meg október 6-át. Kegyelettel keresték fel Drégely várát. Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván. (Arany János) A szalonban … ragyogtak az ibrikek és kancsók, … melyeket nemzedékről nemzedékre megőrzött a kegyelet. (Kosztolányi Dezső)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.