kegyelmes

Full text search

kegyelmes [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (vallásügy) Vki iránt kegyelmet (1–2) gyakorló; irgalmas szívű.  Isten legyen nekik irgalmas, kegyelmes! hörgé rettenetes hangon. (Jókai Mór)
2. (régies) Kegyes (1).  A király most szemét Miklósra vetette, | Vállát kegyelmesen meg-megveregette. (Arany János) || a. (gúnyos)  [A kutyák dala.] Harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! (Petőfi Sándor)
3. (1945 előtt) <A „nagyméltóságú” címmel bíró személy v. felesége megszólításában, megnevezésében.> Kegyelmes asszony, úr.  A kegyelmes urak is lehetnek kegyetlenek. (Juhász Gyula) || a. (történettudomány) <Uralkodók, főnemesek megszólításában.>  Mondd meg az uradnak, a kegyelmes szultánnak, hogy jelöljön meg egy órát a király és királyné őfelsége küldöttjeinek elfogadására. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (1945 előtt, bizalmas) Kegyelmes (3) úr. Jön a kegyelmes. A kegyelmes nem fogad.  [Anyám.] Kis lábaskában hazahozta | kegyelmeséktől vacsoráját, | lefeküdtünk és eltűnődtem, | hogy ők egész fazékkal esznek. (József Attila)
kegyelmesség.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi