kegyetlenség [ë-e-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A kegyetlen (1, 3) melléknévvel kifejezett emberi – lelki, jellembeli – v. állati tulajdonság; mást gyötrő, kínzó vadság, irgalmatlanság. Borzasztó, elrettentő, rettenetes, szörnyű, vad, visszataszító kegyetlenség. Vérében van a kegyetlenség. Micsoda kegyetlenség van benne! || a. Vkinek, vminek kegyetlen (1–2) volta, természete. A gyilkos, a hódítók, a hóhérok, a zsarnok kegyetlensége; arckifejezésének, nézésének, tekintetének kegyetlensége.
2. Kegyetlen (2) magatartás, cselekedet, beszéd. (Vad)állati, embertelen kegyetlenség; a haláltáborok hóhérainak kegyetlensége. Kegyetlenségeket hajtott végre. Meglakolt kegyetlenségéért. Ismerte alávalóságát, tudta, hogy minden kegyetlenség, mely Viola cinkosai által elkövettetett, ez embernek műve. (Eötvös József) Nem vagyok ember, ha az ő állati kegyetlenségüket immár derűvel és felülről tudom látni. (Móricz Zsigmond)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.