1. (régies, választékos) Lefelé szűkülő, talpas, rendsz. aranyból v. ezüstből készült nagyobb, díszes ivópohár. Itt a kehely, igyál, | Uram, László király. (Arany János) Összeütötték a habzó kelyheket. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Ehhez hasonló, mise v. úrvacsora alkalmával haszn. ivóedény. || b. A kehely tartalma, a benne levő folyadék. Kiitta a kelyhet. || c. (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult szókapcsolatokban, ill. költői képekben öröm v. szenvedés átélésének jelképeként.> Kiüríti a boldogság, az öröm, a szenvedés kelyhét: átéli a b., az ö., a sz. teljességét. Keleti szőnyeg volt neki e föld, Hol annyi vágya kelyhe összetört. (Juhász Gyula)
2. (növénytan, régies) Csésze (8). || a. <Virágban> a szirmok összessége, a párta (2) által határolt, felül nyitott üreg. Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken: Légy üdvöz, üdvöz kedves ibolya! (Tompa Mihály) Mit érezhet a méh, mikor a rózsa kelyhében hempereg? … (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.