kehes
kehes [kehës] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (állattenyésztés) Kehben szenvedő, beteg <igás állat, főleg ló>. Kehes ló. Kehes gebéjét eladta.
2. (bizalmas) Állandó köhécseléssel, köhögéssel együttjáró betegségben szenvedő <főleg öreg személy>. Kehes öreg. Őszi szél mérgelődik és zsörtölődik az utca során, köhögve, kehesen, mint egy öreg ember. (Karinthy Frigyes) || a. (állítmányként) (bizalmas, tréfás) Vki kehes: köhög, köhögős.
kehesedik; kehesség.
