kéjeleg
kéjeleg [e-ë] tárgyatlan ige ..lgett, -jen [ë, ë]
1. Kéjt (2) érez, kéjhez hasonló élvezetet, kielégülést talál vmiben. Kéjeleg a napsütésben. Vezess, hogy lelkem kéjelegjen A boldogságban. (Madách Imre) Heteken át figyelte a hatást, kéjelgett a nyugtalanságban, gyönyörködött a félőrült várakozásban. (Kuncz Aladár)
2. Azon van, hogy minél tovább v. minél többször érezzen kéjt. Szinte kéjeleg, amikor a kávéját issza. Kéjelegve szorongatja kedvese kezét. || a. A nemi kéj fokozására, ismétlődésére törekedve szeretkezik.
3. (rosszalló) Diadalmas és kegyetlen kárörömet, kéjt (3a) érez. Kéjeleg vetélytársa bukásán; kéjeleg áldozata vergődésében; kéjeleg vkinek a kínjában, a szenvedésében.
kéjelgő.
