kéjlak
kéjlak főnév
1. (régies, irodalmi nyelvben) Fényűzően berendezett, üdülésre, szórakozásra, olykor tivornyázásra használt villaszerű nagyúri épület, kül. nyaraló, üdülő. Zátony ez itt: megátkozott hely. Jó nyugalmas menedék egy olyan kéjlak számára, amelyet nem azért építettek, hogy vendégjárás útjába essék. (Jókai Mór) || a. (tréfás) Finom ízlés szerint, tetszetősen, kényelmesen berendezett kisebb lakás v. villa. Csinos kéjlakot rendezett be magának.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Rendsz. nagyúri kedvtelésből, szerelmi találkák céljára épített, fényűzően berendezett kisebb kastélyszerű épület. Egy olyan leánynak, mint én, adnak brilliantokat, szép lovakat, kéjlakokat … (Jókai Mór)
