kékül-zöldül
kékül-zöldül tárgyatlan ige (mindkét tagot ragozzuk)
<Személy arcszíne hirtelen támadt indulattól, belső küzdelemtől v. vmely testi okból> gyorsan váltakozva hol feltűnően sápadttá, hol pedig nagyon pirossá válik. Kékül-zöldül dühében, zavarában, az irigységtől. Kékült-zöldült mérgében. (Mikszáth Kálmán) A fiatalember kékült-zöldült, s zavartan kétszer is megfordult maga körül. (Móricz Zsigmond)
kékülő-zöldülő.
