kelengye
kelengye [e-e-e] főnév ..gyét, ..gyéje [e]
1. (elavulóban) Ruhanemű (főleg fehérnemű), ágynemű, asztalnemű, amelyet a menyasszony, házasságkötése alkalmából, rendsz. szüleitől ajándékul kap. Menyasszonyi kelengye; kelengyéjét varrja. Gyönyörű kelengyét kapott. Drága kelengyéjét háromszáz fráj [= frajla] varrta. (Mikszáth Kálmán) Képzeld, nem tudjuk férjhez adni! … Vettünk már neki hálószobabútort, kelengyét … (Krúdy Gyula) || a. (elavulóban) Tág. ért. a hasonló alkalommal ajándékul kapott berendezési, felszerelési tárgyak összessége.
2. (ritka, elavulóban) Nevelőintézetbe bennlakónak menő leány fehérneműje.
Szóösszetétel(ek): 1. kelengyekészítés; kelengyeszerzés; 2. babakelengye; csecsemőkelengye; vándorkelengye.
kelengyés.
