kelet [3]
kelet [3] [e-e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e] (főleg a van, nincs igével)
Vminek keresett volta, kelendősége. Vminek (nagy) keletje van: kelendő, kapós. Kint az udvaron roppant kelete lett a halnak és a bornak. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Vminek becse v. megbecsült volta. Mert a huszár szíve olyan mint a kardja, … Csak a vitézségnek van nála kelete, De kegyetlenkedni már nem természete. (Sárosy Gyula)
