kellős
kellős [e] melléknév
<Fokozó szóként csak ebben az állandó szókapcsolatban:> vminek a kellős közepe: vminek éppen, pontosan a közepe. Az erdő, a tenger kellős közepén; az éjszaka kellős közepén. Itt vagyunk a tél kellős közepén. A puszta kellős közepén egy diák állott. (Móricz Zsigmond)
