kender
kender [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Érdes, szeldelt levelű, magasra növő, kétlaki rostnövény; rostjaiból a lenfonálnál durvább fonal készül (Cannabis sativa). Magvas, virágos kender; virágzik a kender; kendert termeszt; nyüvik a kendert. Hol a kender vetése zöld, Egyéb minden sárgulni kezd. (Arany János) || a. Ezzel bevetett terület. Egy hold kender. || b. Ennek a földből kihúzott és (házi)ipari feldolgozásra szánt rostos szára. Egy kéve, egy szekér kender; áztatják, kévébe kötik, tilolják a kendert. Ejnye vajon mit szemlélhet? | … tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? (Petőfi Sándor)
2. E növény fonásra alkalmas rostjainak tömege <kül. a finomabb szálak tömegével szemben>; szösz, csepű. Egy ® fonat kender; kendert fon; kendert köt a rokkára.
Szóösszetétel(ek): 1. kenderátvető; kenderbél; kendercérna; kenderfajta; kenderfonál; kenderfonás; kenderfonó; kenderhaj; kendering; kenderipar; kenderkóró; kenderkötél; kendermadzag; kendermosó; kendermunka; kendernyűvés; kenderolaj; kenderszag; kenderszakáll; kenderszál; kenderszárítás; kenderszín; kenderszőnyeg; kenderszőke; kenderszösz; kenderszövet; kendertarisznya; kendertermelés; kendertermelő; kendertiló; kendertiloló; kenderúsztató; kenderüzem; 2. szálkender.
kenderes.
