kényszerít
kényszerít [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Kényszerrel eléri, hogy vki megtegyen v. abbahagyjon vmit. Vki kényszerít vkit; ® tárgyalóasztalhoz kényszerít vkit; engedelmességre, megadásra, meghátrálásra, munkára, vallomásra kényszerít; hibáinak beismerésére kényszeríti; a mérkőzés, a verseny feladására kényszerít; ® térdre kényszerít vkit; kényszerítve van vmire. Nem akarunk kényszeríteni senkit. Kényszerítették, hogy elmondja. || a. Vmi kényszerít vkit: kényszerhelyzetként úgy hat vmi, hogy vki számára nincs más lehetőség, mint hogy vmit megtegyen v. meg ne tegyen. Az éhség kényszerített. A teljes kimerülés kényszerített rá. Aki száz meg százezert rabol, | bírája lészen annak, akit a | szükség garast rabolni kényszerített. (Katona József)
2. Kényszerít vmit: vki munkájával eléri, hogy vmi olyan működést végezzen, v. olyan folyamat menjen vmin végbe, amely újszerűsége, szokatlansága miatt lényegesen különbözik az addigitól. Kényszerítik a folyót, hogy másfelé folyjon. A sziklás talajt termésre kényszerítik. A föld nem akart hozni itt, … csak fát … és páfrányt, de az emberek kényszerítették, turkálták, piszkálták: „Teremj kutya! Azt, amit mi vetünk beléd.” (Mikszáth Kálmán)
3. (-ba, -be ragos határozóval) Belekényszerít. Az idegenlégióba kényszerítették a szerencsétleneket. || a. Vkihez kényszerít: kényszerrel eléri, hogy vkihez feleségül menjen. Férjhez kényszerít. Az anyja „sodrófával” kényszerítette az urához. (Móricz Zsigmond) || b. (-ra, -re ragos határozóval) Rákényszerít. Manapság már egyre kevésbé lehet zsarnoki uralmat kényszeríteni a népekre.
Igekötős igék: átkényszerít; bekényszerít; belekényszerít; felkényszerít; hátrakényszerít; kikényszerít; odakényszerít; rákényszerít; visszakényszerít.
kényszerítés; kényszerített; kényszeríthető.
