kényszermunka
kényszermunka főnév
1. (jogtudomány, 1945 előtt) <Szabadságvesztésre ítéltek büntetésének egyik nemeként> a szabadságvesztés ideje alatt bizonyos, rendsz. súlyos testi munkának kényszerű végzése. Kényszermunkára ítél vkit. || a. Az így végzett munka.
2. Általában olyan munka, amelyet vki kényszerből, bér nélkül v. a munkáltató által önkényesen megszabott bérért végez. A rabszolgák kényszermunkája. || a. (átvitt értelemben, ritka) Olyan munka, amelyet vki csak élete kényszerítő körülményei folytán végez, és nyűgnek érez. Iskolai kényszermunka adja … kezébe a „gyűlölve imádott” rajzónt. (Jókai Mór)
kényszermunkás.
