kényszerű
kényszerű [ë v. e] melléknév -en [e] (választékos)
Olyan, ami nem függ a szabad elhatározástól: vmilyen kényszerből származó. Kényszerű kötelezettség, szolgálat. A kényszerű vég, a halál Eljő, ha jőnie kell. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. Olyan, amit vki kedve, akarata ellenére, a kényszerítő körülmények miatt kénytelen elkövetni v. vállalni. Kényszerű mulasztás, pihenés. Kárba vész … a kényszerű hízelgés. (Jókai Mór) Kényszerű költségei koszton, kvártélyon és mosáson kívül legfeljebb csak a hazaírt levelek bélyegeinek árát foglalták magukban. (Babits Mihály)
